Délután négy körül érkeztünk bátyámmal a Sportarénához, ahol még csak pár rajongó ácsingózik, úgyhogy gyorsan elfoglaljuk várakozó állásunkat és próbálunk nem foglalkozni a koradélutáni faggyal. Közel a buvös hat órához - ami a kapunyitást jelentette - már igencsak szorosan, egyre nagyobb tömegben fagyoskodunk odakint, miután kisvártatva beengednek minket, rohanunk az első sorba. Amint meglátom a színpadot, rögtön tudom, hogy jó koncertnek nézünk elébe, mivel már az Apocalyptica díszeletei sem a megszokottak. Lecsekkoljuk még a gázpalackokat, meg a poroltókat, és izgatottan számoltuk a perceket...
Nyolc órakor kezd az
APOCALYPTICA. Valószínűleg nem kell bemutatnom a zenekart, aki nem ismeri, annak legyen elég annyi, hogy négy finn "őrült" játszik metált, csellón, valamint jócskán büntetik hangszereiket is a koncert közben.
Igazi ütős kezdés a
Path első számként, rögtön fel is ébred a közönség. Én is tombolok az első sorban, így a pontos tracklistre nem emlékszem. Amit viszont megjegyzek, hogy a cirka háromnegyed óra alatt lemegy két új szám, az
Enter Sandman, a nagy kedvenc
Inquisition Symphony, valamint a meglepetés
Seek And Destroy. A fiúk nem sokáig tudnak a számukra elhelyezett "trónusokon" ülni, hamar előkerül a fejrázással kombinált állvacsellózás, valamint a levegőben csellózás és az egyéb színpadi elemek. Itt meg kell említenem a
Perttu-féle propeller-fejkörzés-közben csellózást, valamint az
Eicca-féle "
nem a vonót húzom a csellón, hanem fordítva", "
hogyan cserélek húrt fél perc alatt" és a "
szét akarom verni a csellót a vonóval" című mutatványokat. A dobos végig igen komoly dobtémákat produkál és eszeveszett tempót diktál. Összegezve a láványt és a zenét, azt hiszem, mindenki számára kiderült, miért ők léptek föl a Rammstein előtt. Edward Grieg
Hall Of the Mountain Kingjével zárják előadásukat, majd az előzenekaroknál még soha nem látott taps és éljenzés kíséretében levonulnak a színpadról. Le a kalappal a fiúk előtt, jól nyomták.
APOCALYTPICA FOTÓK (Atis)
Nem egészen fél óra színpadszerelés után elindul az a mennyei hangzás, amit már annyira várt a sokezres tömeg. Az intró alatt a nyakkendős figurák zseblámpákkal mászkálnak a lefüggönyözött színpadon. Hirtelen beindul a
Reise, Reise, legördül a függöny, és a színpadra épített fém "magas-színpadon" megjelenik a zenekar, kivéve persze az énekest,
Tillt. Egy speciális targoncaszerűséggel a doboson kívül mindenki lekerül az emelvényről, az énekes pedig egy kerek ajtón lép ki a közönség elé. Fekete öltözék, kicsit katonai, kicsit népviselet jellegű, a szintisen egy rohamsisak, a fél társaság valami barna trutyival leöntve. Mindenkin jól mutat a ruha, stílusos, bár
Flake látványa igen nevetséges, de ezt már megszoktuk. Ezután rögtön bele a katonás menetelésbe, következő szám a
Links 2-3-4. Máris érzem a mögöttem tomboló tömeget, meg hogy a vesém felcsúszott a tüdőm helyére. Az összes látványelem itt a sűrített levegő fújása, de kezdetnek ez sem rossz. Harmadik szám a
Keine Lust, szintén jó kis tombolással és időnként szikrákkal fokozva a hangulatot, majd az első igazi pirós szám a
Feuer Frei. A refrén alatt kilövellő lángoszlopok rögtön forró hangulatot varázsolnak, majd a lassú rész alatt a fejükre erősített maszkszerű lángszóróból is előtörnek a lángok.
Kezdjük érezni a pirotechnika kissé negatívabb hatását, konkrétan leég az arcunk és a kezünk egy-egy hosszabb lángoszlop alkalmával. De kit érdekel ez akkor, mikor egy emberként üvölti a közönség, hogy
Bang Bang, Feuer Frei. Till néha kissé idétlen pózolásaival és grimaszaival kétségkívül elragadó. Mindenki el - kivéve ugye a dobost - ahogy a színdaraboknál, marad
Richard, a szólógitáros. Aláfestő dob melett teszteli a közönség hangját a
Rein Rausra. Ő azt mondja:
Rein, mi visszaordítjuk:
Raus. Majd amikor ez már tökéletesen megy, bekapcsolódik a zenekar és elkezdődik a monoton zúzás a Rein Rausra. Aztán ismét az aktuális albumról egy még mindig gyorsabb nóta, a
Morgenstern erős kezdése, mintha előkészítené a következő hatalmas slágert, a
Mein Teilt, ami egy német emberevő igaz történetét dolgozza fel. Azt hiszem, mindenki tudta, hogy nem lesz egyszerű az előadás, főleg, hogy több, mint 2 percig hergelik a közönséget az alapütemekkel. Majd kisvártatva előjön Till, mint hentes-mészáros, vérben úszó szájjal, maga után húzva egy hatalmas kondért. Mikrofonja végére egy jókora disznóvágó bökő erősítve. Ledobja a kondér tetejét, és eszelős tekintettel fenni kezdi kését, közben a kondérba nézeget, amiben egyébként a szintis, Flake tartozkodik. Éneklés közben Flake kikandikál és vigyorog, majd Till odamegy és a refrénnél mutatja, hogy "
Das Ist Mein Teil", erre Richard és Paul mély hangon válaszol, hogy "
Nein". A második refrén után előkerül, amire vártunk - a lángszóró. Till begyújtja és a közönséget kérdezi, hogy alágyújtson-e, mi persze hangosan üvöltjük, hogy "Ja". Eszelős mosoly, indul a gyújtás. A lángok a kondér fölött csapnak össze, nem is merek belegondolni, hogy ember van benne. Ez többször megismétlődik, majd kimászik Flake és rohanni kezd a színpadon Till elől, aki a mikrofonra szerelt késsel kergeti. Közben Flake ruhájából petárdák robbannak le, hihetetlen látványban van részünk.
Kell is egy kis nyugi, jöhet a
Stein um Stein, majd a
Los. Ennél a számnál nem nagyon van szintetizátor, ezért kedvencünk most egyedi tánckoreográfiájával mulattatja a közönséget. Persze a végére jön egy kis szintis hangzás na meg a szintetizátor szétverése a színpadon, valamint a maradék bedobása a közönségbe, ami állítólag egy lány fején landol. Ezután az egyik aktuális sláger, a
Moskau dübörög, persze lányok nélkül. Tovább fokozza a hangulatot egy régi alapszám, a
Du Riechst So Gut és az általam annyira favorizált tüzes
íj. Teljes az tombolás, a hangulat a maximumon, de még nincs vége, nem is jöhetne más, mint a már megszokott folytatás, a
Du Hast. A pirotechnikát itt a "Ja.......,Nein" résznél felágaskodó lángoszlopok jelentik.
Kész, vége, nem bírom tovább,....... de mégis, ez a
Sehnsucht. Már fel sem tűnik, hogy időnként felkenődöm a kordonra, tombolok tovább a sárgás tüzeket nézve. Végül az
Amerika zárja az első részt, meg az ezüst, valamint az amerikai zászló színeiből összeállított papírfecnik szétszórása. Nevetésre késztet, ahogy az előttem álló biztonsági őrt teljesen ellepi a papírhalmaz. Valahogy nem is őszinte a mosolya. Till még megköszöni, hogy itt lehettek, aztán lemennek a színpadról. Következik a ráadás, nem várunk túl sokat, a zenekar ismét a színpadon.
Elkezdődik a
Rammstein, mindenki várja, hogy Till égő ruhában jöjjön ki. De nem, most egy egész jó kis cyberszerkezet van a karjaira erősítve, ami lángszóróként funkcionál. Jó érzés így közelről nézni ezt, még a kattogást is lehet hallani meg a gáz "fröccsenését", ahogy lángra kap. Ezt a
Sonne követi a sorban, majd az
Ich Will. Kissé hiányolom a lángokat ennél a számnál, de a közönség énekeltetése hamar elfeledteti velem.
Kirobbanó siker, színpadról le. Kis taps és a kórusban "Rammstein" kántálás után némileg módosított felállással érkezik a zenekar.
Ohne Dich címu számukat az Apocalypticával együtt játsszák el, nem kis meglepetést okozva ezzel a közönségnek. A nagyszerűen sikerült közös eloadás után megtapsoltatják az Apocalypticát, majd záró számként felcsendül egy koncerten még sosem játszott szám, a
Stripped. A közepénél elindul a már megszokott csónak, amiben most Oli, a basszusgitáros ül. Itt már kissé szomorú a közönség , mert tudják, hogy tényleg ez az utolsó szám és nem jönnek többet vissza. Végezetül meghajolnak, Till magyarul, aranyos kiejtéssel megköszöni, búcsúzik. És vége. Hihetetlen élménnyel távoztunk mind akik ott voltunk aznap este... köszönjük.
-Davina
RAMMSTEIN FOTÓK (Atis)
EMKE BACKSTAGE MEGJEGYZÉSEI: Rammstein VIP - Nesztek, bulvár. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy eltölthettünk pár boldog órát egy összkomfortos öltözőben, argentín vörösborral, bordélyfényekkel, floridai felvilágosult dark arcokkal és a
RAMMSTEIN tagjaival. Nem, groupiegyűjtésről szó sem volt. De kösz az érdeklődést.
Először is külön köszönet annak a német szervezőnek, aki pillanatnyi gerjedelmében az arcunkba nyomot két VIP passt a koncert közepén, rövid kommentárral: "
a biztonságiak majd tudják, hová kell titeket vinni..."
Aggódva képzeltük el, ahogy hat megvadult állat darabokra szaggat minket egy fergetes orgia közepette (khm.), de nem így történt. Bevezettek minket meg még néhány arcot egy halványan megvilágított, luxuskivitelű öltözőbe (körben fehér bőrfotelek, sejtelmes bordó világítás, minibár, stb.). A menet közben összekovácsolódott társaság rávetette magát az alkoholra. Szép lassan a főelemek is beszivárogtak: az Apocalyptica dobosa, majd a többi tag, néhány perccel később
Flake (billentyű) és
Paul (gitár), az este két fő arca.
Richard is tiszteletét tette, de lázas betegsége miatt hamar távozni kényszerült. Állítólag
Schneider is lenn volt rövid ideig, aminek elmulasztását fizikai adottságaiból kifolyólag rendkívül sajnálom.
Oliverről nem tudunk. Flake és Paul viszont annál közvetlenebb volt, bárki odamehetett hozzájuk, sőt, bárkihez oda is mentek. Nekünk Flake jutott, kb. 20 perc erejéig - őt faggattuk. Sokmindent elárult, többek közt: az ő színpadi kínzásait Till agyalja ki. Igen, állítólag élőben is annyira állat, mint ahogy az látszik. Személyes tapasztalat híján ezt nem tudjuk megerősíteni.
Till hangja a koncert alatt teljesen kikészült, így máshol ápolgatta magát. Amit még Flakeről megtudtunk, hogy egyáltalán nem néz tévét, sőt, nincs is neki olyan. Az internetet és a többi telekommunikációs eszközt kerüli, épp ezért sikertelenül ajánlottuk be neki az LD50et, de legalább megpróbáltuk.
Még egy röpke info a fanoknak:
A Rammstein tervei között szerepel a Sziget 2006 fesztivál, igen, a saját szájukkal hintették ezt el. Ezen kívül még persze történt egy s más - autogrammosztás, fotózás a WC-ben, mint az egyetlen fénytechnikailag jól felszerelt helyen, megismerkedés pár floridai dark-industrial magyarral, egy-két jófej amcsival és egy dominával, megismerkedés, egy cseppnyi Living Room után hazavergődés, lazítós, nevetgélős afterorgia hajnalhasadtáig. Legalább ilyen jó legyen Zsófink születésnapja minden egyes évben...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Budapest/SportAréna - 2005.02.27.
Exkluzív anyag következik: a február 27-i Budapest Sportarénás 
